Arvo Pärt zenéje számomra könnyen befogadható, léleknyugtató ritmus- és dallamvezetés. Mindez komplex matematika, szabályokon alapuló rendszer és gondos tervezés alapján született, ami a prekoncepciók nélküli befogadáson túl egy kiváló terület némi kutatásra. Persze mindez csak azután, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói által vezényelt és előadott koncertet szívből, emberként, befogadóként hallgattam a Magyar Zene Házában.
Arvo Pärt az egyik legtöbbet előadott kortárs zeneszerző, életét és munkásságát is számtalan perspektívából lehet megközelíteni. Éppen ezért, valamint zenekritikusi képesítésem hiányában inkább egy rövid utazásra hívom az olvasót, azzal a szándékkal, hátha kedvet kap megismerni a zeneszerzőt, valamint köszönetnyilvánításként az Era Nova Kamarazenekar számára, hogy egy koncert erejéig a zenén keresztül megpihenhetett a rendesen összegubancolt neuronhálózatom.
Az este koncepciója szerint a koncert két jól elkülöníthető részben zajlott
Joonas Sildre tallinni grafikus és illusztrátor képregénye alapján, amely 2018-ban jelent meg Két hang között címmel, és a zeneszerző zenei útkeresését választotta történetmesélési narratívaként.
A Magyar Zene Házában tartott est így szünet nélküli két részből állt. Az első rész a zeneszerző fiatalkorát mutatta be, amelyre a kísérleti, avantgárd hangzásvilág volt a jellemző. A képregény szerzője által élőben rajzolt és kivetített grafikák lefestették, hogy ezek a művek a közönség köreiben nem értek el akkoriban sikereket.
Sőt, a szovjet hatóságok sem nézték jó szemmel a tevékenységét, „formalistának” titulálva őt.
Kemény Péter karmester mozdulataiból, temperamentumából egyenesen született meg a korai Pärt-darabok szögletes, éles atonalitása, az egyes kísérleti klasszikus zenékre jellemző fémes ridegség. Befogadóként élmény volt ezekre az ütemekre lélegezni. A zeneszerző életében ezt a szakaszt nyolcéves pihenő követte, amely saját szavai szerint „művészi újratájékozódást” jelentett.
Szerencsére ez a koncert valós idejében csak egy gyors karmesterváltást jelentett, ugyanis az este második felében a szemünk láttára született meg Gulyás Gergely karmester vezényletével a tintinnabuli minimalista hangzásvilága. Ez a szerző egyik leghíresebb zongoradarabja, a Für Alina formájában jött világra. A zenei anyag szigorú matematikai szabályokat követ. A dallam hangja minden ütemben egy hanggal növekszik, majd miután elérte maximumát (nyolc hang), újra csökkenni kezd.
A szabad áramlású dallam végig együtt mozog az úgynevezett tintinnabuli hanggal,
amely mindig a legközelebbi hármashangzat hangjait követi. A tintinnabuli (latinul „kis harangok”) elnevezés a harangok komplex, mégis gazdag felhangstruktúrájára utal. Pärt saját magyarázata szerint: „Felfedeztem, hogy elég, ha egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egy hang, vagy egy csendes ütem, vagy egy pillanatnyi csend megnyugtat engem. Nagyon kevés elemmel dolgozom – egy hanggal, két hanggal. A legprimitívebb anyagokkal építkezem – a hármashangzattal, egy meghatározott tonalitásban. A hármashangzat három hangja olyan, mint a harangok. És ezért nevezem tintinnabulinak”.
Pärt zenéjének ereje abban rejlik, hogy az abszolút egyszerűség mellett szigorú, auszter építkezési szabályokat alkalmaz – visszautalva korábbi kísérleteire, de teljesen új hangzásvilágot teremtve. Zenéje egyszerre archaikus és avantgárd, megragadva a kolostorok ősi hangzását és a gregorián énekeket oly módon, amely feltűnően modern és minimalista.
Zenéje meditáció, utazás, kikapcsolódás és számomra mindenképpen a lélek szférájából szól.
Közben Joonas Sildre fáradhatatlanul, élőben illusztrálta a képregényt, megjelenítve mozgást, hangulatot. A koncert nem zenei aláfestése volt a képregénynek, míg az illusztráció nem csupán kísérője a hangoknak: egy multimediális élményt kaptunk, amelyben hang és vizualitás egy egységként kötötte le az érzékszerveinket, és emelte a befogadás új szintjére az észt zeneszerző életművét.
Két hang között – Arvo Pärt zenei útkeresése, Magyar Zene Háza, Budapest, 2025. október 9.
Borítókép és fotók: Magyar Zene Háza / Mohai Balázs
